Tornay András: Dal
Tudom, lesz majd egy nap,
ahol nem lesz már könny, ahol nem lesz fájdalom.
Lesz majd egy társ,
aki nem hagy el, aki folytatja dalom.
Lesz ott egy tó, egy út,
melyre mindig fény ragyog.
Ahol nem érzem azt,
hogy emberek közt egyedül vagyok.
Lesz ott egy fal,
ahol megtorpan majd minden gyûlölet.
Mozdulatlan tenger vár,
mely elrejti minden bûnömet.
És tudom, hogy lesz ott egy kéz,
amely nem engedhet el.
S a hegycsúcson majd kereszt áll,
melyben nincs szögeknek hely.
