Megrészegülten
Talán csak szaladni kinn a réten,
a madárdalos, kacér tavaszban,
s érezni azt - mit olyan rég nem -
hogy veled vagyok, és nem magamban…
Makacsul elhinni, miénk az élet,
pitypangsárgába bódult örömmel,
s amikor kezem kezedbe téved,
bolondul szédülni, virágkörökkel…
Beleharapni a mámoros mába,
megrészegülten, illatba zuhanva,
föld felett lebegni, s nem vágyni másra,
mintha örökké így is maradna…
/ Nagy Ilona /
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
