Szállj meg úgy
Ma végre túllátok a zord homályon,
s az élni akarás újra rám nevet.
Ó, te friss Öröm szállj meg úgy, hogy fájjon,
meglátod, míg élek, hálát rebegek.
Ma boldog szívvel nézek szét a tájon,
és minden szépet önmagamba mentek.
Gyönyörû Tavaszom, jöjj, csókolj szájon,
köszönlek, vágylak, áldlak, és szeretlek.
/V.L./
