Manon: Karácsonyi ének
Hó fölött libbenõ angyal-lélek,
Szívünk gyertyája föllobban érted.
Jégcsipkék dúdolnak az ágak hegyén,
Aprócska szobákban melenget a fény.
Fölteszem az utolsó díszt a fenyõre,
Nevetve dalol a szeretet csengõje.
Színes érzések karton dobozokban,
Íme az ajándék, amit nektek hoztam.
Legyen mindenkinek terített asztala,
Bûvöljön fahéj és kalács mézes illata.
Örömöt sírok, könnyem édes nektár,
Megszülettél, s a világ csodára vár.
Áldott,békés karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek! :)
Sosem értettem, hová tûnt kezembõl az elsõ hópehely, amit oly boldog mosollyal szorítottam markom meleg mélyébe azon az igazi téli napon...mára tudom, hogy akkor is ott volt a tenyeremben, amikor én nem láttam, mert áttetszõ cseppjei életbarázdáimon pihentek, és ott maradtak mindaddig, ameddig érezni akartam õket...ilyenek az emlékek is...láthatatlan, átalakult valóságcseppek...
/M./
