Szélszerelmem
Ásított a vén hold unalmában,
szökik tõle már a csitri szél.
Tópartra visz engem is a lábam,
bennem egy dal halkan zöngicsél.
Ölelésre vágyik most a szívem,
erénycsõsz a magány, visszatart.
Faricskálok tétován egy rímen,
talpam alatt mállik már a part.
Holdapót rég elnyomta az álom,
a széltõl friss csókot így lopok.
Búcsút intek, s a tó tükrén látom,
irigykednek fent a csillagok.
/ Szilágyi Ferenc /