szeretnék adni pár szót,
olyat, amit még nem mondhatott senki,
ami oly érzés
finom héján sétál,
melyet feltört már
sok kíváncsi lépdelõ,
de meg nem érthetett
csak szeretnélek
(lé)le(k)rajzolni,
ahogy megjelensz
nap nap után,
és átalakulsz
folyvást
mindig újabb
érzelemmé bennem
csak egyetlen
visszatükrözõdõ
kép vágyom lenni
lehunyódó pilláid alatt
és szív-retináidra égni
(el)múlhatatlan(ul)...
/M./
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
