Madár János
Egyetlen
Te ott állsz a fénylõ fák alatt.
Ajkadon gyönyörû csönd az ének.
Nekiütõdik egy árva csillag
az éjszaka sötét szögletének.
Mert a falakban megered arcunk,
szívünkre árad a tenger.
Egymásért örvénylünk szüntelen.
Világot megváltó tenyereddel.
Már csak te adhatsz jövõt.
Halálig kitartó kegyelmet.
Keselyûk éles karmai ellen
emberhez méltó fegyelmet.