Balázs László
Tél
Épp csak átgördül
a déli dombokon
a téli nap
elszáradt fûszálak
a szélben
rétet játszanak
Szép ez.
Szeretnem kellene
a fény metszette
kék árnyakat
karcos ablakvilágom,
a jégbe zárt gyümölcsöt
a ház elõtti havas ágon,
a forró bögrére
fonódó délutánt,
hunyorgó nyugalmat
és - ha pontosan nem is értem -
a parázs csendjébõl
olvasni rólad
csendben.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
