Kellesz nekem

Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak,
Tikkadt virágnak, mint a víz szeme.
Úgy, mint a test kell kóbor furcsa láznak,
Mint dalra vágyó fülnek kell: zene.

Vágyom rád, mint vándor vágy a fényre,
Sötét fû után, ha esõ, szél veri.
S ezer ház súgja délibábnak: térj be,
S ezer tenyér nyújt hûs vizet neki.

Úgy nézek rád, mint víz-csepp néz az égre
Irigylõ vággyal vén felhõkre lát,
És hogyha feljut, titkon, lopva, félve
Anyjában nézi vágyva önmagát.

Kellesz nekem, mint bûnnek kell az este,
Mint vad csikónak fékezõ hurok,
Ezernyi vágyam téged vár keresve,
S ha egyszer eltûnsz, veled pusztulok.

/ Fáy Ferenc /