Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

HTML

s.c.

Friss topikok

  • s.c.: Talán a betűk... talán a kezed... talán meg is teszed... :) (2019.01.25. 19:30)
  • s.c.: Ezzel nem vagy egyedül. (2017.01.07. 12:18)
  • s.c.: Köszi :) meg a blog is :) Örülök,ha így érzel :) (2016.06.30. 20:08)
  • s.c.: Igen,sajnos egyre gyakrabban tapasztalom én is.... Üdv Amerika24,de rég jártál nálam,a régi blog... (2016.05.07. 12:01)
  • s.c.: :P :D (2015.01.15. 19:23)

Címkék

s.c. 2012.01.30. 17:43

Chuck Spezzano: Ha fáj az nem szerelem

Itt van egy nagyon jó kis részlet belõle:

"Sokan úgy gondoljuk, hogy a legszebb éveinket áldoztuk valakire, és úgy érezzük hogy elfecséreltük az életünket.
Aztán van úgy hogy adunk, és nem jár elismerés érte; olyankor megsértõdünk és úgy érezzük hogy eltaszítottak bennünket.
Ez azonban csak azt jelzi, hogy azért adtunk hogy kapjunk. Egyoldalú szerzõdést akarunk kötni valakivel, és követeljük, hogy cserébe azt kapjuk tõle amit elképzeltünk.

Ha önként adunk, akkor nem taszíthatnak el, mert semmit sem várunk cserébe.
Ha semmire sincs szükségünk, akkor nincs amit elutasítsanak. Ha szeretetbõl adunk, akkor nem érhet minket sérelem.
Ha teljes szívvel adunk, akkor teljes szívvel tudunk kapni is. Nem számít, hogy az, akinek adtunk, hogy reagál, mert maga az adás öröme a jutalmunk."

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csillka.blog.hu/api/trackback/id/tr105904063

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása