Imádom a barátságos embereket - tudod, aki felemeli a kezét, amikor elõreengeded a zebránál, akivel összenézel, és egymásra mosolyogtok, amikor egy vallási fanatikus imára fakad a metrón, aki szól, hogy "leejtettél egy ötöst", amikor leejtettél egy ötöst -, szóval azokat, akik egy csöppnyi boldogságot árasztanak, mert noha tudják, hogy a mindent átható ellenségesség érthetõ, de tudják azt is, hogy nem kötelezõ. És kevés van belõlük.
/ Anna Maxted /
"Felemelsz, aztán a földhöz vágsz.. sohasem vagyok biztos az érzéseimben, mikor velem vagy. Õszintén megnyíltam elõtted, de nem tudom miért, hisz te sohasem mondod ki igazán, ami a fejedben jár.. és ez olyan, mintha törött üvegen járnék: tudni akarom, de nem akarom megkérdezni.. Magadhoz engedtél, de néha a szemeid oly üresek, hogy belül megfagyok tõle..."
Szabolcsi Zsóka
Sosem láttalak.
Arcod mégis ott ragyog
szemem tükrében.
Nem hallottalak.
Hangod mégis ott zenél
lelkem mélyében.
Tornay András
Gyermekek arcát
Csodálkozó bizalmat fürkészõ szemeket
Meghalt levelek földreérését
Tavaszi lélegzetvételt
Gyertyalobbanás szomorú békéjét
Szavak nélküli szelídséget
tudnánk egymásnak ajándékozni,
ha nem félnénk egymástól.
