17 Kettõsség
Írta: tûztáncos
~A jelenre~
Egyszerre állandó és skizoid
Ez a lét, melybe szültél.
Felrúgja rút parancsaid,
Ki a homályban eszmél.
Kettõs életet adott a kettõnek,
De a számadásra nem gondolt.
Az idõ kezei szálakat szõnek,
Megannyi célt, mit véredbe olt.
Te és Én. Ketten egyként,
A tükör két oldalán.
Kettõs lét várja az egyént,
Ha jön a Most, nap nap után.
Az egyik álarcot vesz,
A másik játszik.
Az egyik fogoly lesz,
A másik pompázik.
Mosolyogj csak, mosolyogj!
Belül úgyis összeomlasz.
Vigyázz, el ne szomorodj,
Vagy egészen megbomlasz!
Sakkozz sikeresen!
Csonkolód légy önmagad!
Szerepelj mesterien,
Sovány hazugság szavad.
Gyûlölöd, kit nappal szeretsz,
Undor csillog szemedben.
A Hold elõtt csak igaz lehetsz.
Könny patakzik, felsercen.
Felszisszen a komor égbolt:
Mit mûveltél már megint?
Megtagadnád, mi régen volt?
Felelj a törvények szerint!
Elrejtened önmagadat
Felesleges, sosem kell.
Tárd ki fényes szárnyaidat,
Halld a szót és fülelj!
Nem értesz te soha engem,
Elrejtõznöm sosem kár.
Megóvom majd kincseimet,
Mindent, ami nekem jár.
Beborítasz szárnyaiddal,
Halálszagú éjszaka,
Õrzöl engem dalaiddal,
Nem kísért a fény szaga.
Jeges szívem megkísérted,
Felperzselni nem tudod,
Nem tennék meg semmit érted,
Nem siratnám bánatod.
Én is sírtam, nyomorodtam,
Most már, íme, vak vagyok.
Szókat szóltam, vágyakoztam,
Éltettek a nappalok.
Sivár világ köszöntött rám,
Megcsókolt az ébredés,
Rájöttem, hogy minden érzést
Elnyel majd a feledés.
Szeretni csak felesleges,
Elillan az érzelem.
Érdek lesz csak, öreg-eres,
Megöl majd a félelem.
Rémeket látsz minden sarkon,
Hidegség fut szívedbe,
Letaszíttatsz túl a poklon,
A végtelen, szürke semmibe.
rendezõ: Darren Aronofsky
forgatókönyvíró: Mark Heyman, Andres Heinz, John J. McLaughlin
zeneszerzõ: Clint Mansell
operatõr: Matthew Libatique
producer: Scott Franklin, Mike Medavoy, Arnold Messer, Brian Oliver
szereplõk:
Natalie Portman (Nina Sayers)
Mila Kunis (Lily)
Winona Ryder (Beth Macintyre)
Vincent Cassel (Thomas Leroy)
Sebastian Stan (Andrew)
Toby Hemingway (Tom)
Barbara Hershey (Erica Sayers)
Lenyûgözõ....
Vajon mindannyiunkban lakozik egy fehér és egy fekete hattyú??
Laren Dorr - Lennék...
Lennék Napod, ha nappal lenne,
fényessé tenném hajnalod,
bíborral festeném este a felhõt,
hogy gyönyörködj, ha akarod.
Felhõ lennék, ha õszidõ lenne,
langy esõt sírnék, mert messze vagy,
aztán esõcsepp lennék, rád esnék,
s gördülve csókolnám arcodat.
Köd lennék, ha hûvös lenne,
fehér, vidám, mi nem ragad,
ködkarjaimmal ölelném tested
s megnyitnám elõtted utadat.
Hópihe lennék, ha tél hava lenne,
mit egyetlen céllal repít a szél,
elolvadni gyönge kezedben,
s míg elmúlnék, érezném: enyém e kéz.
Szél lennék, ha új tavasz lenne,
elfújnám messze a tél hidegét,
hajadba bújnék tincseiddel játszva,
míg nevetve mondanád: most már elég.
S mi lennék, ha itt lennél velem?
Mindenség lennék, hol nincsenek napok,
égbolt lennék éjfekete éggel,
hol nem ragyog más, csak a Te csillagod.
Két csillag hullt
Tanúd voltam est, sötét-ébredéstõl
mosolyokkal telt hajnal-hasadtáig.
Ébren
gyomos kerted téptem volna ég.
Lepné öröm szeplõtlen arcod,
ahányszor megéled
a kelõ napkorong megtisztult fényét.
Két csillag hullt egy keresztet írva
s csak hallgattak
árván a könnyezõ mondatok.
A gyertyát gyújtó éj gyülemlõ
felhõi között is
reményem
még ott, a lángok között ragyog.
/ Gyémánt /
Balla Zsófia - Ami több
Amit egyszerre gondolunk
s ugyanúgy
egymás minden korában
Ami több mint a simogatás foltja
nem fogyatkozik
el nem veheti semmi
"Az ember mindig új barátokra lel, ugyanakkor nem kell velük lennie nap nap után. Ha viszont mindig ugyanazokat az embereket látjuk, akkor a végén életünk részévé válnak. És ha az életünk részévé válnak, végül még bele is akarnak szólni az életünkbe. Hogyha pedig nem viselkedünk az elképzelésük szerint, megharagszanak. Ugyanis mindenki pontosan tudja, hogyan kell élnie a többieknek. Ezzel szemben soha nem tudják, hogyan éljenek õk maguk."
Szabolcsi Erzsébet - Sóhajokba kapaszkodva
...mert az élet repül velünk,
ha szárnyalunk, vagy csak megyünk,
andalogva, kézen fogva,
emlékeket felkarolva,
sóhajokba kapaszkodva,
összebújva vagy széthullva,
illatokkal, illanókkal
tele tarisznyánk a jóval,
hamubasült fájdalommal,
friss idõvel, vagy múlttal,
ezerarcú szép titokkal...
Ágai Ágnes - Biztató
Szorítsd magadhoz a semmit,
törd össze, szikráztasd föl,
kiálts, ahogy a torkodon kifér,
dörömbölj, és rúgd be a vaskaput,
ne félj, váltsd meg a világot,
mert rászorul.
Akárcsak te, de ki vált meg téged?
Egy hideg égitest bámul rád éjszakánként,
sír és nevet,
fogy és hízik, akár egy földi test.
Ne hagyd magad!
Feszeng a hajnal, rúgkapál.
Életre tör, belelilul,
ordít, zihál, de létezik.
Ne félj!
Naponta megszületsz.
Tornay András
A megtörtént találkozások nem fájnak soha.
A meg nem történtek annál inkább.
"Elbizonytalanodni tulajdonképpen jó, mert az ember rájön, hogy mégsem áll olyan stabil lábon, mint gondolta, és elkezdi keresni a kapaszkodókat. (...) Azok az emberek, akik bebetonozva csücsülnek a munkahelyükön, minden klappol az életükben és mindenük megvan, csak élni szoktak elfelejteni. Én inkább az életre szavazok, még akkor is, ha néha elbizonytalanodással jár."
