s.c.

"Minden bimbó csak egyszer virágzik, s minden virágnak csak egyetlen olyan pillanata van, amikor tökéletes szépségben pompázik; hasonlóképpen, a lélek kertjében is minden érzelemnek megvan a maga virágzási ideje, vagyis egyetlen olyan pillanata, amelyben bája kiteljesedik, és uralma fenségesen tündököl. Minden csillag éjszakánként egyszer halad át a fejünk fölötti délkörön, és csak egy pillanatig ragyog ott; ugyanígy, az értelem egén is, minden gondolatnak csak egyetlen - hogy úgy mondjam - zenit-pillanata van, amelyben teljes fényében és egész nagyságában delel. Mûvész, költõ vagy gondolkodó: ott, ezen az egyszeri és tûnõ ponton ragadd meg gondolataidat és érzelmeidet, hogy rögzítsd vagy megörökítsd õket, mert ez a tetõpontjuk."

Megjátsszuk a bátrat, az õszintét, a kitartót, és megjátsszuk az okosat, sõt a gazdagot is. Megjátsszuk a Férfit, a Nõt, a hûséges Hitvest, az odaadó Szeretõt, a gondos Családfõt, és a szeretõ Családanyát. Eljátsszuk a jónak hitt szerepet. Kijátsszuk a világot kedvünk szerint.
Mert hiszünk a hivatalos ideáloknak, a ránk kényszerített elvárásoknak, és elhisszük, hogy rosszak vagyunk. Inkább hazudunk tökéletest, minthogy szembe merjünk nézni hibáinkkal és vállaljuk önmagunk. Félünk az elutasítástól, félünk a kudarctól, félünk önmagunktól, gyávák vagyunk. Ezért inkább eljátsszuk azt a szerepet, amirõl úgy gondoljuk, a környezetünk elvárja tõlünk, belebújunk sikerjelmezekbe, amihez automatikusan jár a tisztelet-szeretet-csodálat mindentõl megvédõ sikerpáncélja is. Aztán csodálkozunk, ha kiborulunk, állandóan feszültek és idegesek vagyunk, szorongunk és félünk, inni kezdünk vagy gyógyszereket szedünk, impotenssé válunk, vagy nem tudunk gyereket szülni. Marhára nem érezzük jól magunk a saját bõrünkben. És jöhet a reiki, a Titok, az agyhullámok, a savtalanítás vagy a legújabb lélekguru, pedig csak le kellene ülnünk egy fotelba és elgondolkozni.

/ V. Varga Zoltán /

"Ma törõdik a csönd velem.
Visszafogad bölcsõjébe,
és én mozdulatlan hallgatom,
ahogy torkomban lüktet
pár üres reflex."

Érzés

néz
szemével
nem szól
hallgat
szépemre hajol
magát kitapintja
és elsétál
idegennek lenni (...)

(odakinn
léleknyi az alkonyat
lágy dallamot játszik a szél
enyhén
puhán
sosem ugyanúgy...)

M.

Létezik egy világ legbelül - a gondolkodás, az érzelmek és az erõ, a fény és az élet világa -, amelynek, bár láthatatlan, a hatalma mégis jelentõs.

/ Charles Francis Haanel /