Dienes Eszter
Túl kevés
Két méter hallgatás
köztünk az árok,
lyukas ingemben
szívemig látszok.
Testem széjjelszórva
- éjben szalmazsákok -
leégett telihold
udvarában állok.
Mandulás két szemem
fogyó arányába’
meglátszik szétosztott
mosolyom hiánya.-
el kell, hogy dobjanak!
Vigasznak túl kevés,
támasznak ingatag.
Van a megérzés...
Nem az a bizonyos, a nõi. Hanem a valódi, a csalhatatlan. A megérzés, ami két lélek között mûködik. Érzi a másik rezdülését bármilyen távolságból. Érzi bánatát, örömét, félelmét, érzi, hogy a másik vágyik utána, hiányolja, szereti. Érzi, hogy mikor van szükség egy futó pillantásra, egy találkozásra, egy biztatásra. Megérez pontosan mindent: helyet, idõt. Mindent, ami fontos. Megérzi a bajt. De nem magától. A lélek ilyenkor úgy mûködik, mint az adóvevõ. Ráhangolódik a másik frekvenciájára, amit szeretetnek is nevezhetünk, és ez közvetíti az üzenetet. Tökéletesebb és kifinomultabb készülék nem létezik. Mert élõ. A másikért él.
Létezik ilyen megérzés.
/ Csitáry-Hock Tamás /
A nyár szerintem afféle kollektív tudattár. Mindenkinek van emléke arról, milyen dallamosan közeleg a fagyis; hogy égeti az ember combját lecsúszás közben a szinte áttüzesedett fémcsúszda.
Mindnyájan hevertünk már hanyatt fekve, csukott szemmel, lüktetõ szemhéjakkal, és arra gondoltunk, még egy kicsit tartson ez a nap.
/Jodi Lynn Picoult /
Dienes Eszter
Dalocska
Volt már, hogy
nem volt ágyam -
emberszívben háltam.
Nem volt jó szavam
senkihez, beszélgettem mégis,
sírást tanulni hozzám
gömbölyült az ég is.
...szeretni kell az életet, s nem törõdni a világ ítéletével.
Minden más hiúság.
/ Márai Sándor /
