Van a megérzés...
Nem az a bizonyos, a nõi. Hanem a valódi, a csalhatatlan. A megérzés, ami két lélek között mûködik. Érzi a másik rezdülését bármilyen távolságból. Érzi bánatát, örömét, félelmét, érzi, hogy a másik vágyik utána, hiányolja, szereti. Érzi, hogy mikor van szükség egy futó pillantásra, egy találkozásra, egy biztatásra. Megérez pontosan mindent: helyet, idõt. Mindent, ami fontos. Megérzi a bajt. De nem magától. A lélek ilyenkor úgy mûködik, mint az adóvevõ. Ráhangolódik a másik frekvenciájára, amit szeretetnek is nevezhetünk, és ez közvetíti az üzenetet. Tökéletesebb és kifinomultabb készülék nem létezik. Mert élõ. A másikért él.
Létezik ilyen megérzés.
/ Csitáry-Hock Tamás /