mozdulatok
hunyt pilláim mögött
hallgatom a hajnal
(ilyenkor legszomjasabb a lélek)
apró neszeit...
ki kellene nyitnom szemem
végignézni mozdulatait (is)
- puha gyönyörét
ahogy ébredezõ fénye
(elõbb mindig
gyengéden nyakamba harap)
bõrömmel szeretkezik...
vagy ahogy kéjesen
duzzadt ajkamba csókolja
remegõ sugarait
hogy megitassa
mosoly alatt bujkáló lázam...
de azt az ujjbegynyi fájdalmat is
amit akkor érzek
amikor nem érem el lelked...(...)
/M./
Tornay András - Lefestenélek
Lefestenélek, de nincs olyan szín
Kifaragnálak, de eltörne a vésõm
Eltáncolnának, de vérezne a lábam
Elmondanálak, de hazudnának a szavak
Ködbe, márványba, hangforrásba rejtõztél
S engem csak lépteim kopogása kísér koporsómba
Így üres a vásznam, durva köveim
Megkonduló némaságom félretaszítva
Egyetlen esélyem maradt: megérinthetlek.
Szilágyi Domokos
Helyünk a világban
Kell, hogy a napnak sugara legyen,
sugaras legyen, mint az értelem,
kell, hogy húzzon a föld, a súly-szívû,
de súlyos szívvel hozzá lenni hû,
súlyos napokat egymás tetején
egyensúlyozni - szemünkön a fény -;
ez a harmónia, a keresett
s találni vágyott, csörgõ vizeket
zengõvé szelídítõ, orvosa lelkünknek, hogy a béke otthona
lehessen -
Tûzben született a Föld,
s kínlódott, míg meglelte kijelölt
helyét a nyugodt gravitáció
törvénye szerint. - Egy élet s halál van,
s csak így jó élni - amíg meghalni jó -
megkeresni helyünket a világban.
Mert a Szerelem nem azt jelenti, hogy egy helyen maradni, mint a sivatag, sem azt ,hogy járni a világot, mint a szél, sem azt hogy mindent messzirõl figyelni mint te. A Szerelem erõ, amely megváltoztatja és jobbá teszi a Világlelket. Amikor elõször merültem el benne, azt hittem, hogy tökéletes. De aztán láttam ,hogy nem más, mint minden teremtmény tükörképe, és benne vannak az õ harcaik és szenvedéseik. Hogy mi éltetjük a Világlelket, s a Föld, amin élünk, aszerint lesz jobb vagy rosszabb, hogy mi milyenek leszünk. És ez a Szerelem erejétõl függ, mert amikor szeretünk, mindig jobbak szeretnénk lenni, mint amilyenek vagyunk.
/ Paulo Coelho /
