Minden tavasznak van egy kitüntetett napja, ami minden más tavaszi napnál fényesebb. Mikor a napsugár még csiklandóbban játszik a tarkón, mikor a szellõk még huncutabbul fütyülnek, mikor a kikelet ritmusára még veszélyesebben ver a szív, mint más tavaszi reggeleken. Naptárakban sajnos nincs jelölve ez a kacér és szédítõ ünnep, ezzel a páratlan reggellel csakis a lélek számol.
/ Cserna-Szabó András /
Mikor a tó tükrén táncot jár a szikrázó napsugár
és a lágyan ringó csónakban megölel a fény,
a felhevült testemet langy szellõ csókolja,
majd összezár felettem a csillagos éj,
akkor úgy érzem boldog vagyok és
csendben hozzám ér a Világ,
megsimogatva lelkem, a Mindenségen át!
/ Egyperces /
Az idõ nem gyógyít, csak tartogatja számodra az átértékelhetõség képességét a fontossági sorrend módosítására.
/ Csontos Márta /
Jószay Magdolna: Szemed csillagot nevet
Mikor szemed csillagot nevet,
dallamok születnek és virágok serkennek.
Amíg nem leszel mellettem,
s hajnalonként fáradt tükörképembe
réved tekintetem,
csillagaidat majd szemembe képzelem.
Úgy várom majd, hogy homlokomon
virágok ébredjenek,
s dallamaink téged mosollyá varázsolva
arcomra teremtsenek.
Schein Gábor: (közömbös dolgok)
engem a közömbös dolgok ragadnak
magukkal leginkább. egy ház homlokzata
például, az ablakok és az emeletek ritmusa,
ami egy kicsit mindig kiszámíthatatlan.
hol itt, hol ott marad nyitva egy ablak,
hol itt, hol ott engednek le egy redõnyt.
vagy ugyanúgy az emberek mozgása.
nincs két egyforma járás, a törzs,
a csípõ, a comb és a lábszár finom
tömegviszonyai rengeteg hiba lehetõségét
hordozzák és megismételhetetlenek.
szeretem nézni, ahogy az emberek
járkálnak az utcán. mozgásukban és
abban, ahogy ott vagyok, mindig van
valami a feltarthatatlan zuhanásból.
Hallgat a dal ma
Hallgat a dal ma,
mint kutak mélyén sötét
vizek nyugalma,
Amint az elégõ
fél esti alkonyatban
a csend felénk jõ.
Békére vágyom,
Mély ez a csend, dallama
Nyugtalan álom
/ Egry Artúr /
Sárhelyi Erika: Kiszakítva
fellobbansz bennem
mint kialvóban lévõ kanóc
mit megsimogat
egy apró
váratlan fuvalom
szememben táncolsz
majd könnyû csókod
hagyod meztelen
reszketõ vállamon
édes vágy ébred
ölemben
mint csöppenõ méz
olvadok gyöngyözõ
tested köré
s a vágy ereje
kiszakít a térbõl
valahová a
végtelen
fölé
Elkészítési javaslat
Versemet oldd föl
életed vízében: úgy,
ahogy szereted.
/ Fodor Ákos /
Dúdoló
Van egy közös zenénk
egy csakmitudjuk dallam
mind a ketten felismerjük
akármilyen zajban
de most csak te vagy és én
esõverte ablakok
a szomszédok is egész este
olyan hallgatagok
Szerintem egy zongora
(koppanó billentyûk)
a szíved és most pont oda
pont oda illesztjük
a kezünket ahol a
legjobban verdes
és te halkan hozzádúdolod
azt a szerelmes
egyedül csak mi ketten
ismerjük dallamot
Így alszunk el egymás mellett:
te dúdolsz és én hallgatok...
/ Szalóczi Dániel /
