Sárhelyi Erika: Kiszakítva
fellobbansz bennem
mint kialvóban lévõ kanóc
mit megsimogat
egy apró
váratlan fuvalom
szememben táncolsz
majd könnyû csókod
hagyod meztelen
reszketõ vállamon
édes vágy ébred
ölemben
mint csöppenõ méz
olvadok gyöngyözõ
tested köré
s a vágy ereje
kiszakít a térbõl
valahová a
végtelen
fölé
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
