Ha szívedben féltõ fény vacog
Nézd, tündököl a tél, fehér varázslat,
a lelked talán újra megfényesül,
hogy merevülnek a fagyos, deres ágak,
kitéve a zord télnek, meztelenül...
Levetkeztek, mint a lelkem, ruhátlan,
hó alatt a fû, álmodva részegül,
a lelkem, mint félholt, szelíd varázslat,
lassan lelkeddé, lényeddé lényegül...
Hallgatsz-e, hallasz-e engem e csöndben
lelkedben élve továbbra, hallgatok,
tél takar engem a lélegzetedben,
érzel, ha szívedben féltõ fény vacog.
Benned élek még, ahogy te is bennem,
elringatnak a csendben szívritmusok...
/ Hollósy Tóth Klára /
Nézd, tündököl a tél, fehér varázslat,
a lelked talán újra megfényesül,
hogy merevülnek a fagyos, deres ágak,
kitéve a zord télnek, meztelenül...
Levetkeztek, mint a lelkem, ruhátlan,
hó alatt a fû, álmodva részegül,
a lelkem, mint félholt, szelíd varázslat,
lassan lelkeddé, lényeddé lényegül...
Hallgatsz-e, hallasz-e engem e csöndben
lelkedben élve továbbra, hallgatok,
tél takar engem a lélegzetedben,
érzel, ha szívedben féltõ fény vacog.
Benned élek még, ahogy te is bennem,
elringatnak a csendben szívritmusok...
/ Hollósy Tóth Klára /
