Tied a világ
itt
minden
neked
vall
szó nélkül
vagy
szavakkal:
föld
tenger
ember
s ég -
szél
ha dülöngõzve
leng
el
musttól
részegen.
Földön
és
egen
minden
nesz
minden
zaj
évszakok
íze -
illat
zsibaj
s a
csend
tenger-
mélybe
süppedt
harangja -
halk
zizegõ
hangja
a
fénynek -
szóval:
minden
ami él
minden
ami hal
vall:
a színvak
éj
s a
hajnali
ég-föld
ha megébred
s a
szín
váratlanul
ront
rád
mint
egy
merénylet...
Vallanak a társak is
még
ha
cserben hagytak is:
világodból
kiléptek
de
nem hagytak
el
végleg:
poharadon
ittmaradt
ajaknyom
ujjlenyomat -
Felejteni
annyi
mint
emlékezni:
név szerint
év szerint
mindenre
mindenkire
aki
hunyt szemmel
búcsút int
s az emlékezés
a nemlétezés
mélységes
mélyére
lassan
lering.
Ó,
a mû
nem szavak már:
a kõ
mit megfaragtál
nem kõ -
élõ
alak
már:
hatalmasabb
magadnál.
Így éltél - hát így éltél.
Megadtad mit igértél.
Lázadás szülte lázadban
hûségben
és
alázatban
fel
az
emberig
értél.
/ Képes Géza /
