Szabolcsi Zsóka
Csordultig...
Puha avarba süpped talpam,
a fák lehajolnak hozzám.
Az erdõben ma béke van.
Könnyû dallamot dúdol a szám.
Lelkem csordultig telve szeretettel,
de bûneim terhétõl roskadok.
Rebben a szellõ szent lehelettel,
s tisztuló szívvel felzokogok.