Útravaló
amikor indulsz a farkasok közé
ne báránybõr gúnyádba bújj
viseld ha kell a falka színeit
joguk van látni és nem érteni:
álruhád alatt
magadra engem öltesz
a pajzsod én vagyok
és jusson eszedbe egy elrontott
szavam
amelyben ott ragyogsz
és õrizz meg eltévedt gondolattal
két táncod között
dobbanva állj meg mint a szív
hangom ha zendül benned
felejts el engem ha alszol
nyugtod légy és mély legyen
nem lápos föld vagy
pazar tulajdon
birtok és kontár mûremek
nem követlek
és nem taszítlak
várok mint a vén hegyek
erdõim alusznak
egymást ölelve
bennem így vernek gyökeret
hogy legyen
aki megtartson engem
ha tántorodom
ha megremegek
/ Ákos /
