A csend hangjai
Szeretném, ha többé már nem félném
az elszótlanodás kétes csendjét
és velem maradna a bizonyosság,
mint ódon várfalak között a hûség
ahogyan az évezredes oszlop áll
harcoktól s vihartól koptatott
úgy tudnám azt, csendedben is én lakom,
hogy erõs lenne a kéz és éppúgy a szív
hangjait nem dobálná játéknak szélnek,
mert lehunyt szempillád mögött is érezném
szemed tiszta kékjét, mint ragyogó égnek.
/ Mardi Miriam /
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
