"...a szomorúság mélyebben van, mint a simogatás a bõrön, ott van az erek mélyén, néha, amikor csend van, hallani lehet a surrogást, mintha egy fisztula felerõsítené a zárt helyen való rohanását a testben, megy körbe-körbe, és visszaverõdik az érfalakról, a szomorúság állandó dolog, bár ráteszünk néha egy-egy mosolyt, egy nevetést, egy szép napot, hogy ne lássuk, de van az estének egy pillanata, amikor pontosan hallani lehet, minden szívdobbanással közelebb jön.
És nincs hova elbújni elõle."
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
