B. Szabó Károly
Ha
Ha majd elmegyek,
õrizd, ami voltam.
A köveket,
amikben elbotoltam.
A fényeket,
mik sajogtak, miket hittem.
És ne félj majd,
a kínokat magammal vittem.
Mindent, ami fájt.
Éhes éjjeleket,
keserves homályt.
S itt hagyom a szépet.
Amit vágytam,
ami éget.
Ha majd elmegyek,
õrizd, ki szerettem volna lenni.
Õrizd,
hogy ne féljek elmenni.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
