Tamás Menyhért - Már minden nap
Nyárba-szédülõ fák terhével
zuhant közénk a szerelem;
végighorzsolta halántékom,
vér serkent a kezeden.
Már mindennap így várnak ránk a
kisebesedett éjjelek,
rejtõzhetsz a hold mögé, kõbe,
mindenütt rád lelek.
Egymásra villanó szemünktõl
robbanak fel a hajnalok,
sugár-mosolyod záporában
kitakart arcú ég vagyok.