ÖT MEG ÖT SOR A PILLANATÉRT
Szerettem a bõröd éjjel,
ahogy kinyúlt,
és körbe érte még a holdat is,
ahogy magába fogta öntudatlanul,
a fényekkel együtt, a létezésemet.
Aztán lement a hold,
bõröd visszanyúlt,
megálltak áradni benne a vérerek -
lassan aludtál el, és utoljára álmodban
szájadról leloptam a nevemet.
/H.S./
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
