Virágot
Azt mondom, nevess,
(és még le is rajzolom
arra a fehér cetlire,
amit magam elõtt
szoktam tartani,
hogy rajzolhassak neked)
de most mondd te is,
vagy ne is, - inkább sercegtesd
a papíron tollad hegyét,
és görbületébe
ültesd mosolyod;
egyszer elmúlik a fagy,
egyszer kinyílnak a szavak...
/ Dobrosi Andrea /