Melletted a csend
Melletted a csend is halk zenévé válik,
a végtelen nyugalom dallammá szelídül.
Ilyenkor érzem, több vagy, mint mások,
te vagy kit a sors, nekem szánt szerepül.
Rád bíznám életem szúró, apró töviseit,
mert tudnám, általad nem ejtenek sebet.
A legutolsó pillanatot is veled élném át,
szorosan hozzád bújva - szorítva a kezed.
/ Kun Magdolna /
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
