Hétköznapi kegyelem
Talán jó voltam. Vagy nem vették észre,
ha rossz. De lassan megmozdult velem az
állni látszó kozmosz. Mintha tenyerére
vett volna, kiben hitem csupa kétség,
hiszen nekem az ott fent leginkább a
kék ég - és éjente a csillagok -, vagy
talán a sors dobott nekem néhány jobb
lapot. Bárhogy is: jó ez. Csak kicsit
szokatlan még. Apránként olvad durcás,
összekarcolt lelkemen a jég, ami
így tavasszal persze nem oly meglepõ.
Vasárnap jön, aztán a máskor mindig
bosszantó hétfõ, s most valahogy nem bánt
a hét egyik napja sem. Csodák sincsenek.
Ez csak olyan hétköznapi kegyelem.
/ Kicsizöld /
