én...
nem is tudom hogyan.
És hogy miért
azt meg végképp nem értem,
(bár sejtem)
de hogy elfordult ma délután a Nap tõlem
azt éreztem,
miközben várakoztam rád.
Valahol
a megfelelés és tûrés határán,
össze-görnyedve
(mert olyan kicsi ez a test nekem)
és mert így,
talán láthatatlanná tehetem
azt a valamit,
ami mindig belém nyíllal
azt a sok érzést,
amit sosem mondok ki...
/ M./