Valahol
Még nem tudom,
hova visznek a rögök,
mi értelme a szekérnek,
ha a földben a kerék
a sártól szinte nyomorék,
ha a hajnal, mint az eb
konokul csahol.
Még nem tudom,
de érzem talán,- megtalállak,
hogy az univerzum
minden törpét átkarol,
s mi (a kihunyt csillagok is)
fényleni fogunk; ha más nem,
az öröklétben valahol.
/ Dobrosi Andrea /
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
