"Sem utódja, sem boldog õse, Sem rokona, sem ismerõse Nem vagyok senkinek, Nem vagyok senkinek. Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény, Lidérces, messze fény. De, jaj, nem tudok így maradni, Szeretném magam megmutatni, Hogy látva lássanak, Hogy látva lássanak. Ezért minden: önkínzás, ének: Szeretném, hogyha szeretnének S lennék valakié, Lennék valakié. "
megadtam hát magam...
neked, az érzésnek.
már nincsenek kérdések-
Te vagy
és van a mindenmás.
de a mindenmás is
Te vagy,
hiába lázad az agy...
/ Ötödik Sally /
nálad koldulnak vágyaim-
álmom karodba röpít.
s bár nyirbálják vágyaim
ádáz hétköznapok,
melletted-általad
lüktetõ, igaz vagyok.
/ Ötödik Sally /
tessék, csak tessék,
uraim, pillantásukat
képeimre vessék,
de ne nevessék ki,
tessék alaposan megnézni,
különben
kivesézem magukat,
pláne ha magokat
szórnak flört helyett...
de az is lehet,
hogy fölmegyek
egyszer a Parnasszusra,
onnan majd
elsorolom egy szuszra
minden búmat-bajomat.
addig mulattassák magukat
egyéb molett hölgyekkel,
(szerintem megkapó látvány,
tele hegyekkel-völgyekkel)!
nem is kell megvárniuk
míg odaérek,
mert ha végre
felkapaszkodom,
vissza se nézek...
(csak útba ne essen a Tajgetosz,
akkor nekem régen rossz...)
/ Ötödik Sally /
Párbeszéd
Inkább lezuhansz
Mintsem megtagadod a
Belsõ szárnyalást
Nem tudok rabot
Rajzolni csak embert és
Börtönt köréje
/ Gólya Tamás /
hiába kelletem
magam elõtted,
te csak ásod a kertet,
addig én megint
összeforrasztok
pár szétesett verset.
összeterelek
szétszéledt szavakat,
döntök helyetted:
tabukat, falakat .
a feladat
testhez áll,
bár testem
másért kiabál-érted!
nem érted,
vagy nem mered?
mitõl vagy ily merev?
erre semmi okod,
hisz még csak
a kezem fogod.
elengedni
magad kéne,
s végre
megtörténne a csoda,
vagy legalább
langyos mása,
a csodácska,
de egyre
másra
vágysz te is,
ne tagadd:
ott lent nem
büszkeséged dagad,
nem csak én
kaparom a falat
kínlódva
kéjtelen éjeken,
mikor az értelem
háttérbe szorul,
a józan észnek
bealkonyul,
s a vágy a homályból
vigyorog konokul
ösztön-énemre...
térj hát a lényegre!
vagy térjek én?
magamhoz
szorítsalak,
állítsalak
fel, vagy falhoz?
ígérjek?
igézzek?
igázzak?
add uram,
ne hibázzak!
ha végeztél a kerttel,
mint én
e szegény verssel,
kedved, erõd
még maradt:
kulcs a lábtörlõ alatt...
/ Ötödik Sally /
