Kiköhögöm magam egy percre a világból,csak ez az átkozott torokfájás múlna már el..ez a zene pedig valakit nagyon is érdekelni fog...
..azért hallgassátok ti is...van még talonban úgy is...
"Nem gondolod, hogy (egy kapcsolatban) a hasonlóságnál sokkal fontosabb a kíváncsiság? Ha nem vagyunk egyformák, akkor megvan az a csodás lehetõségünk, hogy bevezethetjük a másikat a saját világunkba, hogy beavathatjuk mindabba, amit szeretünk, amiért lelkesedünk."
"Az unalom két ember között nem a hosszan tartó fizikai együttlétbõl fakad. A távolságból ered, a lelki-szellemi távolságból."
"Ha bárkit meg akarsz tartani az életben - soha ne tartsd magától értetõdõnek, hogy melletted van!
/ Richard Bach - Híd az örökkévalóságon át /
"A gyöngyhalásznak nem volt semmije, egész életét csak az igazgyöngy megtalálásának szentelte. Szinte minden óceánt beúszott, de nem lelte semerre sem. Mikor feladta a reményt, és elfeküdt egy áramlaton, hogy tûnõdjön némán elmúlt életén, bámulva a semmibe, kezdett ráébredni, hogy nem sok értelme az életének. Hosszú órákat sodródott így az óceánon, mígnem valami apró mozzanat arra késztette hogy letekintsen. ( Nem tudni mi lehetett az, tán egy felette elszálló sirály szárnycsapásának apró szellõje, vagy a bálnák énekének változása.) Meglátott egy kagylót, és valami belsõ hang egyre erõteljesebben kántálta fülébe: „Merülj! Merülnöd kell!” Mindig megfontolt volt, felmérte milyen mély a víz, meddig lehet lent, mekkora levegõt vegyen, és minden apró mozzanatát tudta egy merülésnek. Azonban most semmi nem érdekelte. Hallgatott a hangra, és vakmerõen elmerült. Mikor felvette a fenékrõl a kagylót, már érezte ez lesz az, ezt kereste már nagyon régóta. Nem tudta mit tegyen. Ha gyorsan úszik fel, akkor kieshet a kezébõl, és elveszítheti, de lent sem maradhat túl sokat. Ezért megpróbálta leküzdeni izgatottságát, és lassan a felszínre emelkedni. Ahogy emelkedett a kagyló szép lassan kezdett kinyílni, és feltárni a benne rejlõ gyöngyszemet, egyre többet mutatva önmagából. Minél inkább kitárulkozott a halász annál biztosabb volt abban ez az mit már oly régóta keres. ..."
Szerinted mi a gyöngyhalász meséjének a vége, hogy folytatódik?
" The man that hath no music in himself,
Nor is not moved with concord of sweet sounds,
Is fit for treasons, stratagems and spoils;
The motions of his spirit are dull as night
And his affections dark as Erebus:
Let no such man be trusted. Mark the music."
Tiszta szívvel
Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsõm, se szemfedõm,
se csókom, se szeretõm.
Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendõm hatalom,
húsz esztendõm eladom.
Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.
Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fû terem
gyönyörûszép szívemen.
József Attila
1925. márc.
"Mindannyian keresünk valakit, azt a különleges személyt, aki majd megadja azt, ami hiányzik az életünkbõl. Valakit, aki képes társaságot nyújtani, vagy segítséget, vagy biztonságot. És néha, ha nagyon keressük, megtaláljuk azt, aki képes mindhármat nyújtani. Igen, mindannyian keresünk valakit. És ha nem találjuk, csak remélhetjük, hogy õ talál meg minket."
