"A gyöngyhalásznak nem volt semmije, egész életét csak az igazgyöngy megtalálásának szentelte. Szinte minden óceánt beúszott, de nem lelte semerre sem. Mikor feladta a reményt, és elfeküdt egy áramlaton, hogy tûnõdjön némán elmúlt életén, bámulva a semmibe, kezdett ráébredni, hogy nem sok értelme az életének. Hosszú órákat sodródott így az óceánon, mígnem valami apró mozzanat arra késztette hogy letekintsen. ( Nem tudni mi lehetett az, tán egy felette elszálló sirály szárnycsapásának apró szellõje, vagy a bálnák énekének változása.) Meglátott egy kagylót, és valami belsõ hang egyre erõteljesebben kántálta fülébe: „Merülj! Merülnöd kell!” Mindig megfontolt volt, felmérte milyen mély a víz, meddig lehet lent, mekkora levegõt vegyen, és minden apró mozzanatát tudta egy merülésnek. Azonban most semmi nem érdekelte. Hallgatott a hangra, és vakmerõen elmerült. Mikor felvette a fenékrõl a kagylót, már érezte ez lesz az, ezt kereste már nagyon régóta. Nem tudta mit tegyen. Ha gyorsan úszik fel, akkor kieshet a kezébõl, és elveszítheti, de lent sem maradhat túl sokat. Ezért megpróbálta leküzdeni izgatottságát, és lassan a felszínre emelkedni. Ahogy emelkedett a kagyló szép lassan kezdett kinyílni, és feltárni a benne rejlõ gyöngyszemet, egyre többet mutatva önmagából. Minél inkább kitárulkozott a halász annál biztosabb volt abban ez az mit már oly régóta keres. ..."
Szerinted mi a gyöngyhalász meséjének a vége, hogy folytatódik?
