Ma, a világ szíve...
A temetõt ma is a hideg futja át,
sírodra terül a mécsláng bánata,
s míg mormolok egy alig hallható imát,
úgy fájsz, mint a tovatûnt nyaraink illata.
Ma, a világ szíve sok emléktõl nehéz,
és mindegyik felett sûrû pára száll
némán tûröm én is, hogy minden ködbe vész
s hogy lábaimnál folyik össze élet és halál.
/ Kovács Daniela /
A temetõt ma is a hideg futja át,
sírodra terül a mécsláng bánata,
s míg mormolok egy alig hallható imát,
úgy fájsz, mint a tovatûnt nyaraink illata.
Ma, a világ szíve sok emléktõl nehéz,
és mindegyik felett sûrû pára száll
némán tûröm én is, hogy minden ködbe vész
s hogy lábaimnál folyik össze élet és halál.
/ Kovács Daniela /