s.c.

 

 

Háttal a sötétnek




alighogy az ember felnõ

egybõl veszne vissza

tüzet rakna

hogy valaki tanítsa

 

alig hogy az ember okos

rájön az idõ az ára

áldozná be

ha abból visszajárna

 

alig hogy az ember szerény

máris álszerény lesz

nehéz csendben

magadban az egészet

 

alig hogy az ember csendes

az idõ billenése

megalkuszik s

visszaszáll a bölcsességbe

 

ha az emberek felnõnének

és elfogadnák az idõt a

jutalomtalant

a semmiben lelnék

meg a bölcsességet

a szellem pengette lant

halható és puha lenne

minden egyszerû hang

egyszerû hang lenne

a pénz a tárgyak

s hang lenne a presztízs a rang

egyszerû lenne

mint a semmi

megszoknánk

hogy folyton a kapuban áll

zene lenne a szív verése

egyszerû csend lenne a halál





/ Szendrõi Csaba /