s.c.

 

 

Érintetlenül



Képet raksz ki belõlem

ahogyan látsz

lehunyt szemmel

 mikor magadba zársz

csak egy pillanatra

testünk összeér

óramutatóként

lenn te

fenn meg én

 

Mikor kinyitod

a varázsnak vége

körbejártuk egymást

kín és dac között

a magunkba visszatérõ

messzeség

bennünk él tovább

te szinte állsz

én meg surranok

órákat futtatsz

nekem a perc is elég

hiába üldözöl

még a vágy is elkerül

ha hagyod

hogy kihulljak belõled

érintetlenül



/ Seres László /