Azt érzed
Néha úgy érzem,
kemény vagyok, mint a szikla,
engem már nem fog sodromból kihozni
csalódás vagy vízbõl szikra.
Szokás kérdése,
hiszen sûrûn nyílhat életünk
forgó színpadán a pofonosláda,
nem akarunk, csak kerülünk
ide-oda, gyors egymásutánba',
csöbörbõl vödörbe,
gondból problémába.
Már ünnepnek számít,
ha egy napon épp
szépen szólnak hozzád,
megköszönöd, ha éji utcán
duhaj hõsök nem támadnak rád,
nem dõl össze hit és remény,
bûnbaknak sem kiáltanak,
s nem vagy elején vagy végén
semmilyen listának,
nem vertek át és nem tettek balekké,
nem törték álmaid alapjában ketté,
csak teszed a dolgod, s a
legvégén a napnak
azt érzed, meg kell köszönnöd azt,
hogy élni hagytak.
/ Jószay Magdolna /