Elválasztó jelek
Piros padok és poros muskátlik, vasútállomás.
A villanybicikli-csendbe ciripelõ kamionok, traktorok.
Süteményen lefolyt puncsmáz az ég és én
Kisújszálláson két mondat között már csak átroboghatok.
Mert ha más nem, a szomszéd szomorúan bûzlõ Suzukijával
kell Karcagra menni tovább, burjánzó kínai boltok, köldök-
szabályos erdõk, hasznos növények, képtelen házak mellett.
A tájat csak akkor beszélhetitek, ha velük küszködtök.
Nem mintha jó volna fent, fityegõ plakátos albérletben,
nem mintha jó volna vásznak elõtti sötétben, széken,
nem mintha jó volna bogaras tömegben vakarózni.
Csak mint belenézni az atomvillanás közepébe.
Ha már tudod, hogy vége.
A sötétben vadak. Démoni valóság.
Egy kiszáradt táj önpusztító szomja.
/ Toróckay András /
