ÉN VAGYOK
mellettem már ráér a táj
széles mezõk közt futok
nyílik a zöld
égig nyúlik egy piros pipacs
a betonon víztócsa szalad a száradás elõl
odafönn nem süt a nap
az ég felhõnyáját tereli messzi-messzi
mert minden utazik
szemembe titkon
könnyet csihol a szél
elsiratni a megváltoztathatatlan jelent
mi semmirõl nem beszél
de benne vagyok mindenütt
érzem
hogy nyílok
mint egy új levél
gondolatom egy bogár röpte
felhõujjam az égig ér
néhány esõt pöttyezek
és te is vagyok
én vagyok egy pillanatra
mindened
/ H.S. /
