Teremtés
Herold nem jelentette jöttödet
nem hallottam messzirõl visszhangzani lépteidet;
nem emlékszem melyik volt az a perc
mikor lelkem elõször itta fényedet.
Mert belõlem születtél... egy gondolatom voltál...
megéledvén hogy szólalj bennem hol úgy aludtál,
mint kõzetben ere az ércnek, mint földben a mag
s remegtél mint vállon a szárny ha szállni akar...
Te sohasem ismerted a dolgok dupla utját
mely a világból jõ s a feledésbe visz.
Mint a mélység algái a tenger mélyein:
mélyeimbõl születtél.
Álmomnak gyermeke, te is oly hiú voltál!
Bûnöm gyümölcse: kegyetlen voltál!
Elmémnek magzata, te is végtelen voltál!
Gõgöm sarja, vakmerõ voltál!
Magányaim virága, mélabús voltál!
Gyûlöletem leánya, ajakad mérgezett!
Kétségek ivadéka, sírva mentél az úton,
ahogy zokog egy eltévedt gyerek...
De az átkozott bimbó beitta véremet
s meghaltam abban a percben, amikor még egy csepp kellett
s utolsó csepp vérem hiányzott,
hogy befejezd csodás, végzetes mûvedet.
/ Yovan Ducic /
Herold nem jelentette jöttödet
nem hallottam messzirõl visszhangzani lépteidet;
nem emlékszem melyik volt az a perc
mikor lelkem elõször itta fényedet.
Mert belõlem születtél... egy gondolatom voltál...
megéledvén hogy szólalj bennem hol úgy aludtál,
mint kõzetben ere az ércnek, mint földben a mag
s remegtél mint vállon a szárny ha szállni akar...
Te sohasem ismerted a dolgok dupla utját
mely a világból jõ s a feledésbe visz.
Mint a mélység algái a tenger mélyein:
mélyeimbõl születtél.
Álmomnak gyermeke, te is oly hiú voltál!
Bûnöm gyümölcse: kegyetlen voltál!
Elmémnek magzata, te is végtelen voltál!
Gõgöm sarja, vakmerõ voltál!
Magányaim virága, mélabús voltál!
Gyûlöletem leánya, ajakad mérgezett!
Kétségek ivadéka, sírva mentél az úton,
ahogy zokog egy eltévedt gyerek...
De az átkozott bimbó beitta véremet
s meghaltam abban a percben, amikor még egy csepp kellett
s utolsó csepp vérem hiányzott,
hogy befejezd csodás, végzetes mûvedet.
/ Yovan Ducic /
