" Fények és árnyak furcsa játékával képre hívott sorok - az vagyok! Egymásba kapaszkodó betûk és rímek mélyén bolyongó lélekrapszódiák - az vagyok! Fekete-fehérben papírra simított hétköznapok és ünnepnapok, melyek karcot ejtenek elõbb a lelken, majd az arcon, hogy aztán versben oldódjanak fel - az vagyok! A húnyt tekintetek mögött ott remegõ szenvedések és szenvedélyek , megélt boldogságok és fájdalmak katarzisa - az vagyok! S mindezek közt ott feszül és lebeg valahol bennem a Nõ! Maga a misztikum! A titkok legmélyebb óceánja - az vagyok!"
