Ahogy végig megyek a városon,kellemes nyugalom áraszt el,ismerõs utcák,ismerõs arcok,leírhatatlanul jó érzés.Szemembe süt a nap,és a ház ahol 20 évig éltem,egy idõsebb néni megismer,pedig már évek óta nem látott.
A barátaim meglepõdött arcát pedig látni kellett volna,ezekért a pillanatokért érdemes élni.Most már tudom,milyen lehet ha valaki évek után tér haza,pedig nekem csak pár hónap volt.Nem tudom mi lehet az ami ennyire vonz valakit,oda ahol született,hogy miért kötõdünk egy helyhez,és egyáltalán miért keletkezik ez az érzés,amit úgy hívnak,honvágy.
