Na szóval...
Úgy döntöttem,hogy haza megyek,több tényezõ is befolyásolt,de leginkább az, hogy fõnöknek is csak úgy érdemes lenni, ha kellõképpen honorálják azt,az esetemben ez nem így történt.Így hát írány a jó öreg Nyugat.Már alig várom.
Szegedrõl továbbra is jó véleménnyel leszek,szép város,ha tanulni jönnék ide biztos ezt választanám,jó látni ahogy a sok egyetemista életet ad a városnak,ha már a kopott villamosok a régmúltat juttatják eszembe.Másrészrõl pedig már nagyon hiányoznak a barátaim... egy kicsit idegen minden.
Idevésném még az egyik kedves kollégám szavait:
" Találjátok meg önmagatokat,nem muszáj mindenkinek topmenedzsernek lennie!
Ha örömödet leled egy szék összekalapálásában egy rossz gép megjavításában vagy akár egy étel elkészítésében,akkor ne tanulj mindenáron közgazdásznak csak azért hogy anyádéknak legyen mivel dicsekedni...
Nagyon fontos hogy légy vidám és érezd jól magad! Ne hallgass azokra akik mindig azt nézik rosszallva amit éppen teszel.
és...Soha ne add fel.A leveleket se! " :)
