Tudod, Kedves, az éjszaka nem attól szép,
hogy kigyúlnak a fények, és mégis a sötét
telepszik meg halkan a fák sûrû lombjain,
utcák kövén, letûnt hû szerelmek romjain.
Hanem hogy elõtte még sugárzó vérvörösbe
öltözik az ég, s a Napot magába ölelve,
mint szeretõ a kedvesét, a Föld nyugodni tér.
Elõtte lángcsókkal elköszön, s milliónyi fehér
csillaglámpást varázsol az égbolt köpenyére.
Tudod, Kedves, nem attól lesz szép az élet,
hogy: mi volt. Hanem, hogy ami jön, hogyan
éled. Az idõ-vonat úgyis gyorsan elrohan.
/ Káli László /
