METAFORA
Parányosulunk. A létezés
metaforáit leheljük ablakunkra,
és bogozzuk, gyûrjük a sok csomót,
mivel egy nap - ezért, vagy azért -
megkötöttük magunk.
Várunk. Valakire, aki csak
nekünk, akinek csak ránk van
szeme, aki old rólunk bogot,
ruhát, akiben mi is oldhatunk,
legalább egyetlen metaforát.
/ HS /