A szerelmes lány
Így igaz, vágyom utánad. Ejtem,
elvesztem kezembõl önmagam,
nem remélve, hogy tagadni merjem,
azt, mi tõled árad rezzenetlen,
és komoly, merõ, rokontalan.
...rég: ó, mily Egy voltam, semmi engem
el nem árult és nem szólított,
mint a kõé, olyan volt a csendem,
mely fölött a forrás átcsobog.
Ám e lassú, párhetes tavaszban
engemet a néma, öntudatlan
évrõl most letörtek könnyedén.
Összezárva, langyos, árva létem
most valaki tartja a kezében,
s nem tudja, tegnap mi voltam én.
(Rilke)
(fordította: Nemes Nagy Ágnes)
Tangó
Többféleképpen érinthetjük egymást.
Elbújhatunk a térdigérõ gazban, hol majd
egymáshoz ragad a homlokunk, mintha számháborúznánk.
Olyanok leszünk akkor, mint a sziámi ikrek.
Agyvelõink összekulcsolódnak - így szkanderezünk.
De az is lehet, hogy hosszan farkasszemet nézünk.
Persze te gyõzöl. Neked mindig szúrósabb a tekinteted.
Szemedbõl kikúszik a csipkerózsa, és összekaszabol.
Vagy eldugod a szíved valahol bennem, és nevetve
mondod: hideg, hideg. Én meg majd didergek
a libabõrös ég alatt, amíg forró nem lesz minden szavad.
Most csak táncolunk. Mint a méhek zsongunk
az olajfák körül, mert nincs ritmus,
csak az illat bódít minket.
Most jobbra és balra csavarjuk fejünket
- legyen közös a nemünk.
Vigyázz. Forgunk. A szembeszél hideg lesz.
Nehogy elfújja arcod, mint a nyárfa szöszét.
Ha tangózunk, tudom, szeretsz gyenge lenni.
Mint a labda remegni a gólrúgó láb elõtt.
Ilyenkor én is játszom a macsót,
majdnem a földig döntelek: nézz fel.
Látod azt a lufit? Én engedtem magasba.
Most Holdnak hívják a tudatlanok.
Nevess csak. Azt hiszem itt az idill ideje.
Ránk pattognak az égbõl régi kabátgombjaink.
/ Ijjas Tamás /
A tekinteted
a tekinteted
ülünk egymással szemben
keresünk valamit a lélek-tükörben
csak egy pillanatra hunyjuk be szemünk
és gondolatban máris vétkezünk...
sápadtan érkezik a vágy
látom tétova némaságodon
még menekülnél
bõröd alatt feszülnek az idegek
ugrani kész minden izom
most!
csak menekülni el...
most!
menekülni kell...
talán felugrassz
és többé nem látlak
...az nem lehet
nem engedlek el
tekintetedbe kapaszkodom
foglyul ejtettem
a sürgetés erõs
harc dúl benned
maradni és mindent odaadni
vagy menni
és mindent oda hagyni
vörösen érkezik a vágy
látom zavart némaságod
már csak vibrálsz
csak vársz
az érintésre
a pillanatra
ami átszakítja a látszat falait
ami még segít
hogy leküzd a feltörõ szenvedélyt
ami úgy tesz
mintha adna még esélyt
hogy menekülhess
hogy elszaladj
de már nincs erõ
tested már csak az odaadás parancsát érti
már csak a tekintet simogatását érzi
csak az érintés varázsát várja
csak az ölelkezés mámorát kívánja
ismét nyitva a két szempár
ismét mosolyog két szem rám
csendes derû és néma szomorúság a szemekben
...legalább egy pillanatra szerettem"
Szenvedély
Nem érdekel
mit álmodsz rózsaszín szobádban.
Engem a Vörös érdekel.
Nem érdekel
szerelmes, suttogó szavad.
Engem a Kéj sóhaja érdekel.
Nem érdekel
gyengéd, finom simogatásod.
Engem vad Ölelésed érdekel.
Nem érdekel
versekbe írt szerelmed.
Engem reszketõ Vágyad érdekel.
Nem érdekel
ajkad lágy érintése.
Engem vad Csókod érdekel.
Nem érdekel
ki vagy!
Nem érdekel
ki voltál!
Engem csak az érdekel
amivé teszlek,
amivé értem leszel.
(Komáromi János)
Vágy
ma megérintett a láthatatlan,
tisztán éreztem, s nem tudtam mi volt,
ahogy értetlenül és megriadtan
tág pupillámban ég egy fénylõ folt.
talán a tenger, hullámzó tenyér,
ringatom magam segítsen álom,
remél az ember, mégis: hova ér?
/ Egry Artúr /
Elkészültek a fotópályázatra a képek,meglett az egész éjszakás õrjárat eredménye,valahogy így.. :D :D Elõször nappali képeket készítettünk,de az éjszakaiak jobban tetszenek,köszönet és a hála SN-nek,amiért segített és támogatott,Nélküled nem jöhetett volna létre.. :)
A kõ varázslata
Mikor gyenge testem lelketlen maradt,
tûz emésztette,
míg finom porából,
préselt gyémántként viselõs lehetett.
Palotám gyûrûd ormára téve,
ujjadra húztál,
még mindig csodáltál.
Érezlek,
mint szomjazó föld az éltetõ esõt,
hallom hangod kristályok között,
s ha a téli szél végig söpör a téren,
tested melege védi fényem.
Ha itt az éjfél,
bûvös lesz az éjszaka,
varázslatok tûzében ég,
vágyad tüze gyullad meg bennem,
és már táncolok a tenyeredben.
Mire csókod elérne,
már égek,
hozzád bújok,
szemedbe nézek,
szivárvány ágyon tiéd a testem,
ringat a vágyad egyre hevesebben.
Minden nap elsõ órája tied,
amíg emlékszel reám,
gyûrûd gyémánt várában várom,
a varázslatos éjszakát.
/ agnes /
ILLANÁS
Este kibomlik a jelen
Benne készülõdésekkel teli sejtelem
holnapmagzat születõfélben
Álmom tenyerén
idõzsonglõr egyensúlyban
a holdezüst fény
s a kelõ Nap gömbvöröse játszik
Égmagas hágó mögött lengõ
éjtengerbõl már kilátszik
a hegymagasig emelkedõ
partra lépõ reggel
Tudatkút tükrözi még egyszer
a tûnõ valóságot
Víztükrén csobban az ébredés
s szétfutó körei hintik szét
a felszínre vetült máshoni világot
/ Major Gabriella /
körvonalak
tévutak nélkül
kikopott belõlem minden józanság
felkavarsz mint egy gömbbe zárt ciklon
és rettegek hogy nincs is arcod
csak valami lassú mámor ez az egész
mégis csupa nagybetûs szenvedély
ha egyszer majd kibontasz magadnak
hát engedem
hát legyen
ebben az átizzadt sötétben
az a most annyira igazi
hogy téged is felver álmodból
mert minden magam-érintésben
olyan sûrû a léted
hogy végre azt is elhiszed
a legtisztább kék
és a legfahéjabb illat
te vagy
/ Csurai Zsófi /
Nem szólnak a csillagok
Most nem szólnak a csillagok
a messzeség most nem ragyog
s a közelség csak úgy segít
ha érzed, hogy megérint
Most nem szólnak a csillagok
az árnyékok most túl nagyok
az antennákról víz csorog
felhõk, ne sírjatok
Míg a távolság az ablakát bezárja
míg az éjszaka az új nap fényét várja
nézünk egymásra, és válaszolni nem tudok
most nincsenek jó kérdések
és nem szólnak a csillagok
/ Presser Gábor /
Bolondos dallam andalít halkan,
szellõ dúdol vele kánont, lassan,
száll az idõ, hallom hogyan dobban,
erek falán az élet, egyre jobban,
süllyedek, merülök egy álomban,
melyben egyszer már álmodtam,
talán értenem kellene hogyan,
érezhet egy lélek, mikor robban,
milliárd darabból, eggyé rokkan,
keresve önmagát, halkan sóhajt,
fejethajt, mosolyogva fényesen lobban,
értelmet keresett és talált, csobban,
egy csepp a létben, selymesen beleolvad,
visszahulló cseppek tengere zsongva,
bolondos dallamot szõ az álmomba.
/ Fero /
