s.c.

Tangó 

 
Többféleképpen érinthetjük egymást. 
Elbújhatunk a térdigérõ gazban, hol majd 
egymáshoz ragad a homlokunk, mintha számháborúznánk. 
Olyanok leszünk akkor, mint a sziámi ikrek. 
Agyvelõink összekulcsolódnak - így szkanderezünk. 
De az is lehet, hogy hosszan farkasszemet nézünk. 
Persze te gyõzöl. Neked mindig szúrósabb a tekinteted. 
Szemedbõl kikúszik a csipkerózsa, és összekaszabol. 
Vagy eldugod a szíved valahol bennem, és nevetve 
mondod: hideg, hideg. Én meg majd didergek 
a libabõrös ég alatt, amíg forró nem lesz minden szavad. 
Most csak táncolunk. Mint a méhek zsongunk 
az olajfák körül, mert nincs ritmus, 
csak az illat bódít minket. 
Most jobbra és balra csavarjuk fejünket 
- legyen közös a nemünk. 
Vigyázz. Forgunk. A szembeszél hideg lesz. 
Nehogy elfújja arcod, mint a nyárfa szöszét. 
Ha tangózunk, tudom, szeretsz gyenge lenni. 
Mint a labda remegni a gólrúgó láb elõtt. 
Ilyenkor én is játszom a macsót, 
majdnem a földig döntelek: nézz fel. 
Látod azt a lufit? Én engedtem magasba. 
Most Holdnak hívják a tudatlanok. 
Nevess csak. Azt hiszem itt az idill ideje. 
Ránk pattognak az égbõl régi kabátgombjaink.



/ Ijjas Tamás /