Szilveszter
Hát elkergettem ezt az évet is,
hónak öltözve most megy éppen el.
Tudom, hogy vagy, csak nem velem, nem itt,
de minden rendben mégis: létezel,
képzelt és fogható helyek
határán ott egy másik este,
és most, hogy gondolatban néztelek,
csupa idegent láttam benne,
de én is, ha a táskám kipakolnám,
csupa idegen holmi volna:
zsebkendõ, kulcsok, elázott igazolvány,
egyáltalán, felismernél-e róla?
Mondanád-e cipõmrõl kapásból,
hogy az enyém? Tudnád-e, ahogy én egy
fogasra akasztott kabátból,
vagy még elõbb, még mielõtt belépek?
Mintha tükörbõl nézném a szobát:
milyen tágas és ismerõs idegenség,
nem lévõ másik létem - át
kéne aludni ezt az estét,
aludnom kéne súlyos évekig.
Merülj, merülj, ne juss eszembe,
hogyha a nevem kérdezik,
ne gondoljak a te nevedre.
/ Tóth Krisztina /
Filmkockák
zúgás lassítva gördül át
a szõnyeg négyzetén a szûk
szobában matrac hátizsák
kõkandalló a tûz nem ég
öblében újságok cipõk
vázában egy papírvirág
bejön hozzám se lép kinéz
elmozdul ottfelejti súlytalan
kezét a vállamon
szemközt a téglafal kopott
fúgáit számolgatja hogy
lefogytál mondja ráhagyom
/ Tóth Krisztina /
Szemhunyás
Gondolni, hogy helyén van,
helytelen volt, hiába,
hinni, hogy hûlt helyén majd
fölmelegszik hiánya,
hogy ami volt, fölenged,
hullik rá másik õsz is,
mi majd utadra enged,
útban levõt - meg õt is,
alacsony, kába napba
nézve most már ki merhet
hinni, míg szembesütve
szembesít és diderget,
valahogy kínos is most,
nem kellett volna mégsem,
mi minden hülyeséget
mondtál a Dérynében,
küzdött vitézül õ is,
boldogabbat ki látott
vitéz, küzdõ szemednél,
ha véle szembeszállott,
elég egy szemhunyás is
meglátni, most is ott áll -
hátulról lépni hozzá.
Ne lássa, hogy futottál.
/ Tóth Krisztina /
Sajnálom
- mondta.
Nincsen több beszédem
az egymás szavába vágó évszakokkal,
a lépcsõn lepörgõ levéllel:
mindenre van már hallgatásom.
A szó nélkül hagyott virágzás,
nem mondom, zavarba hoz néha,
ilyenkor félrefordulok, vagy
úgy teszek, mintha mit se tudnék.
Memorizálok.
Megjegyzem a dombot,
ahogy a domb is elismétli
a vonatot, naponta kétszer,
és az eloszló füst után
a látvány helyreáll.
Keret vagyok.
Megõrzök, átfogok.
Bevéstem régen tenyerembe
az összes járható utat:
csukott, járhatatlan tenyér.
Az idõt úgy mérem, ahogy
a kérgen megtett hosszú-hosszú nap
után a gyantacsepp
leér.
/ Tóth Krisztina /
Főszereplők: David Bowie, Jennifer Connelly
Rendezte: Jim Hanson
Producer: George Lucas
A film leírása
A Fantasztikus Labirintus George Lucas és Jim Hanson kreatív munkájának közös gyermeke, amely az ex-Monty Python Terry Jones forgatókönyvéből készült. A főbb szerepekben az Oscar-díjas Jennifer Connellyt és az élő rock legendát, David Bowie-t láthatjuk, aki öt eredeti dal előadásával járul hozzá ahhoz, hogy ez a varázslatos mesefilm tökéletes családi szórakozást nyújtson.
A tizenéves Sarah (Jennifer Connelly) fantáziája jóval élénkebb az átlagnál. Mikor a gondjaira bízott kisöccse, Toby többször is megzavarja kedvenc meséskötete olvasásában, a lány mérgében azt kívánja, bárcsak ragadnák el a koboldok.
Legnagyobb rémületére megjelenik a koboldok királya (David Bowie) és magával viszi a kisfiút. Sarah-nak meg kell találnia Jareth kastélyát, mielőtt a kisöccséből is kobold lesz, azonban odáig az út egy titkokkal és szörnyekkel teli labirintuson keresztül vezet.
